A kiszivárgott dokumentumok alapján a Tisza Párt adóemelési csomagjában olyan meghökkentő elemek is szerepelnek, mint külön adó bevezetése a házi kedvencekre. Igen, kutyákra és macskákra, azokra az állatokra, akik sok magányos, idős ember számára nem hobbiállatok, hanem a mindennapi élet egyetlen biztos pontjai.
A tervezet híre futótűzként terjedt, és nem véletlenül, egyre több szakértő figyelmeztet arra, hogy egy ilyen intézkedés súlyos társadalmi következményekkel járna. A jelenlegi inflációs környezetben sokan így is nehezen tartják fenn magukat, ha még egy újabb src kerülne a vállukra, számtalan gazdi kényszerülhetne lemondani kedvencéről, egyszerűen azért, mert már nem tudja megfizetni a plusz költségeket.
Ez pedig egyenes út lenne a menhelyek túlterheléséhez, a tömeges utcára kerüléshez és egy olyan állatvédelmi válsághoz, amelynek a kezelésére jelenleg sem a szervezetek, sem az önkormányzatok nincsenek felkészülve. Egy felelős politikai erő feladata az lenne, hogy ezeket a folyamatokat megelőzze, nem pedig előidézze, amelyek a bajt még tovább mélyítik.
A házi kedvencek ugyanis nem luxustárgyak. Családtagok, érzelmi támaszok. Sok idős ember számára a társas érintkezés utolsó kapcsai a külvilághoz. Egy kutya vagy macska jelenléte csökkenti a magányt, az izolációt, sőt a szakirodalom szerint javítja a mentális egészséget és a napi életminőséget is.
A kérdés tehát egyszerű, és annál fájóbb,
tényleg rajtuk akar spórolni egy párt, amely azt állítja magáról, hogy az emberek oldalán áll?
A döntéshozóknak érdemes lenne emlékezniük, egy ország erősségét nem az mutatja meg, hányféle adót tud bevezetni, hanem az, hogyan bánik azokkal, akik a leginkább rászorulnak a támogatásra.
Ha valóban modern, emberközeli politikáról beszélünk, akkor az állattartás megadóztatása biztosan nem ez a kategória. A társadalmi jelzések egyértelműek, az emberek nem akarják, hogy a kedvenceik a költségvetés újabb áldozatai legyenek.
